Balogi Gitkának hívnak. 10 éves koromban kezdtem varrni, akkor még nem volt YouTube, és mindenféle online segítség. A környéken élő szabóktól kezdtem ellesni a trükköket és praktikákat.
14 évesen már eladásra varrtam. Az iskolában nőiruha-készítőnek tanultam, de éreztem a képzés alatt, hogy ez a tudás kevés lesz nekem, többet és pontosabban akartam elsajátítani a szakmát. Abban az időben, a gyakorlati munkahely egy óriási varroda volt, ahol nem volt cél, hogy önállóan megtanuljunk varrni, hanem, hogy a szalag mellett maradjunk és minden nap, egy mozdulatsort hajtsunk végre, több százszor. Kreatív emberként, határozottan éreztem, hogy nem ez az utam.
Nyári szünetben felkerestem egy mesterszabót, aki mérhetetlen türelemmel válaszolgatott a kérdéseimre és tanított azokra az ismeretekre, amelyet azóta is használok a hétköznapokban.
Sok mindent varrtam, évekig készítettem menyasszonyi-, és táncruhákat, bocskaikat és pachwork-t. Azt éreztem, hogy a tanítás is nagyon vonz, ezért a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen tanultam hittanárnak. Tanítottam gyermekeket évekig, mire rájöttem, hogy legszívesebben a két szakmámat ötvözöm! Sokan kerestek, milyen hasznos lenne megtanulni varrni, mint ahogy régen a nagymamáink.
A háztartásokban volt varrógép, és az asszonyok úgy adták át tudásukat a következő nemzedéknek mint ahogy megmutatták, a rántás, a habarás készítését. Több nemzedék kimaradt és a fiatalok kezdik újra felfedezni, milyen hasznos képesség, ha tudnak varrni. Egy háztartásban, családban, mindig akad varrni vagy javítani való, s jó, ha nem kell szakemberhez rohanni vele! Nem utolsó sorban, csodálatos hobbi, miközben endorfin szabadul fel a szervezetben!
Szeretteinket meglephetjük a saját kézzel készített remekművekkel, és közben feltöltődünk, kikapcsolódunk!
Vannak akik nem szeretnének megtanulni varrni, de szívesen használnának környezettudatos termékeket, nekik ajánljuk a készen kapható termékeket!